Sok madártartóban csak orvosmentes évek eltelte után merül fel a kérdés: vajon nem kellene-e felülvizsgálatra, oltásra vagy hasonlóra vinni a papagájt? Nem mulasztott-e el valamit? A papagájoknál nincs szükség időszakos orvosi vizsgálatra és oltásokra sem. Sokuk úgy éli le az életét, hogy sose látja orvos. Ennek ellenére aki ara papagájt tart, az jól teszi, ha kialakít egy legalább kontaktszintű kapcsolatot egy állatorvossal.

Már csak azért is érdemes egy kicsit előre menekülve keríteni egy orvost, mert egy ilyen madarat baj esetén nagyon macerás elvinni a rendelőbe, ezért szerencsésebb találni valaki olyat, aki házhoz jön (belőlük találni néhányat a neten is). Ők afféle mobil állatorvosok, nem rendelőben dolgoznak, hanem kimennek a megadott címre. Ez viszont egy szelektív dolog, mert közülük nem mindenki vállal egzotikus madarakat, többen "csak" a kutya-macska vonalon mozognak, ergo mindenképpen lesz egy kis kutakodás, mire sikerül találni valakit, aki közel is van, és vállal papagájt. Meg kell őt invitálni egy általános ránézésre, és megbeszélni vele, hogy baj esetén hívható. Ezeket a hatalmas madarakat mindenhogyan kényelmetlen vinni, és a rendelő idegen környezete igen komoly stresszt is okoz nekik, megeshet, hogy rátámadnak az orvosra. Ismerős környezetben ennek kisebb a veszélye.

Sokan választják a gyűrűs jelölést helyett-mellett a chippel történő azonosítást, ezt már Magyarországon is el lehet végeztetni (a CITES kategóriák alá eső madarak esetében, mint amilyen az ara papagáj is, a zárt gyűrű kötelező tartozék, chippel nem lehet kiváltatni). Ezt a beavatkozást a legtöbb állatorvos el is tudja végezni.

Igazán komoly betegség esetén felmerülhet a kórházi kezelés is, ilyen esetre leginkább a budapesti Exo-Pet rendelő egzotikus részlege van felkészülve, őket érdemes felkeresni. A kisebb időszakos beavatkozások, mint például a körömvágás, háznál is elvégezhetőek (de ezt a legjobb megelőzni azzal, hogy a papagájnak megfelelő mászási lehetőséget biztosítunk, amitől a köröm lekopik, így nem szükséges vágni).

Mivel ezek a madarak a természetben zsákmányállatok, génjeikben hordozzák a különféle betegségek elrejtésének képességét, hiszen így javultak a túlélési esélyeik (a ragadozók előszeretettel választják ki a csordából a legyengülteket). Ezt a tulajdonságukat a háziasítás során sem veszítették el, ezért érdemes megtanulni, mik egy egészséges papagáj kinézetének, viselkedésének a tünetei, és ha ezektől eltérőt kezdünk el tapasztalni, szükséges lehet egy állatorvosi vizsgálat.

Az óriáspapagájokat fenyegető legveszélyesebb megbetegedés nem szervi eredetű. Az unalom okozta depresszió és az abból bekövetkező tolltépés, öncsonkítás a legtöbb, háznál tartott arára nézve potenciális és gyakran sajnos végzetes kimenetelű fenyegetést jelent. Ezért a címben szereplő kérdésre a válasz, hogy sosem lehet eleget.

Tolltépéses ara - sajnos nem szép látvány, de ez is része a valóságnak.

A természetben az összes papagájfaj, így az ara is hatalmas csapatokban, madárrajokban él. Együtt keresnek táplálékot, együtt mozognak, reggelente együtt kelnek és együtt alszanak el. A kommunikációs kapcsolat is folyamatos. Teljesen életszerűtlen a háziasított tartás esetében sajnos meglehetősen gyakori állapot, hogy a papagáj a nap nagy részét egy kalitkában unatkozva tölti. Ennek nem ritkán az a következménye, hogy a madár depressziós lesz és saját maga ellen fordul, tépni kezdi a tollait ami rengeteg szenvedést okoz neki és hosszabb távon egész biztos bele is pusztul. A saját unalmát mással nem tudja elűzni.

Csapatban tartva szinte kizárt a tolltépés. A természetben sem fordul elő soha, ez se véletlen.

Mivel az arák nagyon intelligens papagájok (a kakadukhoz és a jákókhoz hasonlóan, akiket ez a betegség szintén fenyeget), ezért nem tudnak ingerszegény életmódot folytatni. Ezért nem lehet eleget foglalkozni ezekkel a madarakkal, a napi több órás folyamatos törődés lenne a megfelelő (ebben van papagájoknak való játék, tornáztatás, szobai röptetés, etetés, közös tévézés, kültéri séta madárhámmal felszerelve stb, sokáig lehetne folytatni a sort). Totális tévedés tehát azt hinni, hogy ez a madár elvan a ketrecében egész nap, csak meg kell etetni. Aki így akar óriáspapagájt tartani, az inkább bele se vágjon. Szórakozásra az öregebb papagájoknak is szükségük van. A törődés élethosszig kell tartson.

A mindennapi hajtás mellett azonban az esetleges szándék ellenére is csak kevesek tudnak napi több órát a háziállatukkal tölteni. A megoldás a csoportos, azaz minimum 2 példányos tartási mód. Nyugaton már csak ez az engedélyezett, nem szabad óriáspapagájt egymagában tartani, sőt, a légköbmétert és a négyzetmétert is szabályozzák, ahol a papagáj tartható (és ez a szabályzás már itthon is bevezetés alatt van, a www.cites.hu oldalon el lehet olvasni részleteiben is). Ha ketten vannak, az már szinte biztosan megoldja az unatkozás problémáját, mert egymást kiválóan le tudják kötni és megszűnik a kínzó magány. Persze ez dupla vásárlási és fenntartási költséget jelent, de aki ilyen papagájt szeretne az otthonába, az számoljon ezzel.

Az állatokkal bizony nem egyszerű szót érteni. A kutyák terén már komoly múltja van a trénerkedésnek, elég csak César Millán kutyakiképző népszerűségére gondolni, aki hamarosan elő is ad nálunk. Örömteli dolog, hogy a papagájok világában is megjelentek az első "viselkedésdoktorok", Michael Sazhin, aki a neten Papagájvarázsló néven nyomul, illetve a szabad repülést népszerűsítő oktató, Chris Biro már egyre népszerűbbek a tengerentúlon.

Idehaza még nem büszkélkedhetünk hasonló sztárokkal, talán Németh Nelli utazó papagájkiállítása az egyetlen, ahol ez nyomokban fellelhető, és idomított ara papagájokkal fotózkodhat a nagyközönség.

Szerencsére a nevelés alapjait házilag is el lehet sajátítani, illetve léteznek magyar nyelvű leírások és egészen komoly könyvek is a madárnevelésről. Az egyik legfontosabb, amit meg kell tanulni, és aki ebben ügyesen eligazodik, annak félig már nyert ügye van, az a testbeszéd. Ez a gyakorlatban az érzelmi állapot mozdulatokon, gesztusokon keresztül történő tudatalatti leképezése. Tapasztaltabb gazdik a papagáj arckifejezéséről megmondják, hogy éppen milyen hangulatban van. Aki ezt a gesztusképet megtanulja értelmezni, annak sok kellemetlenségtől sikerül megszabadulnia, nem lesz része például egy jókora papagájcsípésben, mert rossz pillanatban akar madarat simogatni

Az ara papagájoknál egy látványos példa a testbeszédre az arcrész elszíneződése. Ha az ember közeledésére a pofa színe pirosra vált, ajánlatos békén hagyni a madarat, mert szinte biztos, hogy támadni fog. A papagájok hangulata erősen ingadozó, a testbeszéd pedig sokat elárul a pillanatnyi állapotukról. Mivel kifejezetten kezdeményezőek, ezért amelyikük társaságra vágyik, az magától is oda fog menni a gazdájához, vagy legalábbis közeledni fog felé. Az elhúzódás pont az ellenkezőjét jelenti.

Mivel mindegyikük egy külön egyéniség, ezért a jelek nagy részét egyedileg kell kitapasztalni. Ami még általános, fajokon átívelő pozitív előjel, az a nyújtózkodás és a tollborzolás utáni megrázkódás, ezek a legtöbb esetben a kíváncsiság és a nyitottság jelei. Az állandóan felborzolt tollak és a félrenéző, elfordított fej ennek ellenkezőjét fejezik ki, ilyenkor a papagáj inkább szeretne egyedül lenni és pihenni.

Az óriáspapagájok a trópusokról származnak, ezért sokan esnek abba a tévedésbe, hogy akármekkora hőséget képesek tolerálni. Ez nem teljesen igaz, ezért a hamarosan beálló, az ember számára is megterhelő időjárásra érdemes előre felkészülni. A természetben ők valóban sokat vannak melegben, de a tűző nap és a rekkenő hőség elől el tudnak bújni eredeti élőhelyükön, Dél-Amerika őserdőiben. A lakásban vagy röpdében tartott ara papagájnak ugyanígy szüksége van a lehetőségre, hogy elbújhasson a tűző nap sugarai elől, mert a hőguta őt is fenyegeti.

Néhány egyszerű intézkedéssel megvédhető a papagájegészség. Mire kell tehát figyelni, ha beüt a nyári meleg?

1, Ne hagyjuk túl sokáig a napon a papagájt. A D-vitamin miatt ezeknek az állatoknak folyamatosan természetes, szűretlen (tehát nem ablaküvegen át érkező) napfényt kell kapniuk, ezért sokan kirakják őket ketrecestől a napra, vagy eleve olyan kerti röpdét építenek nekik, ahol kapják a napot. Lényeges, hogy a madárnak mindig legyen lehetősége félrevonulni az árnyékba. Ő pontosan érzi, mikor volt elég a napfürdő.

2, Az ivóvíz kiemelten fontos ebben az időszakban. A felületes szemlélő azt gondolhatja, a papagáj nem is iszik, de ez nem igaz. Isznak ők, csak ritkábban. Kánikula idején lényeges a friss és elérhető ivóvíz. A folyadékbevitelt ilyenkor rostos zöldségek és nagy nedvességtartalmú, szezonális gyümölcsök (pl dinnye) etetésével lehet kiegészíteni.

3, A fürdési lehetőségnek sok papagáj örül. Az arákat be lehet tenni akár a zuhany alá is, a kisebbek kaphatnak fürdőtálat langyos vízzel, a hullámosok szeretik a vizes salátalevél-fürdőt, és az összes faj örömmel veszi, ha növényspriccelővel meglocsolják. A fürdés segít elviselni a forróságot, és a tollakra is jó hatással van.

4, A klíma használata a papagáj közelében kerülendő. A benne lévő mérgező anyagok még egy rendszeres takarított klímaberendezés esetében is veszélyesek a madárra nézve, másrészt nagyon rosszul viselik a huzatot is. Emiatt az ablakot is csak úgy szabad kinyitni, hogy a madarat ne érje a huzat.

Aki élőben is szeretne papagájokat látni, az ország legnagyobb madárbörzéjén, a Nyitrai kisállatvásár és börze 2019 rendezvényén nézelődhet és vásárolhat is egész nyáron!

A tavasz közeledtével felpezsdül az állatvilág, előtörnek a szaporodási ösztönök az arra megérett egyedeknél. Ez alól az otthon tartott papagájok sem lehetnek kivételek, az ő viselkedésüket is megváltoztatja ez az időszak, sokszor a felismerhetetlenségig. A jelenségnek leginkább a tenyész-vagy ivarérett korba lépő papagájok vannak kitéve. A két időpont elkülönül, az aráknál az ivarérettség 4-5, a tenyészérettség 7-8 éves korban következik be. Mindkettő jelentős belső valamint viselkedésbeli változásokkal jár. Ezekre jobb felkészülni annak, akinek a papagája ebben a korban van. Más, kisebb fajokat ugyanúgy érintenek ezek a változások, de az érettség ott általában hamarabb bekövetkezik, ezt az adott fajra vonatkozóan ki lehet deríteni.

A változás meglehetősen látványos, a pezsgő nemi hormonok a négylábúak hasonlóan összezavarják a papagájt is. Állandó hangulatingadozások jellemzik ezt az időszakot, a madár nyugtalan, ellenségessé is válhat és akár a gazdájára is támadhat az azelőtt kezes, bújós madár. Aki ilyen jelenséget tapasztal, mindenképpen ellenőrizze, hogy papagája nincs-e éppen változó korban.

A változások mértéke fajtánként is eltér és ugyanakkor egyedfüggő is. A kezelés módja minden esetben a türelem, el kell fogadni, hogy madarunk a közeledést, közös foglalkozást ebben az időszakban kevésbé vagy akár egyáltalán nem kívánja. A jó hír, hogy ez a problémás első párzási láz nem tart örökké, bár alkalmanként okoz némi maradandó változást is, például a korábban kezes, de a hormonális időszakban csípőssé, vaddá váló papagáj szelídebb énje nem tér vissza önmagától, újra kézre kell szoktatni és nevelgetni kell őt. Ez a folyamat ilyenkor már könnyebben végbe megy, mint a legelső nevelési időszak idején, és a madár újra kezessé válik.

Fontos megjegyezni, hogy társaik felé is máshogy viszonyulnak ilyenkor, akár komolyabb verekedések is kialakulhatnak, meggondolandó tehát a szeparáció, hogy ne tegyenek kárt egymásban.

A nagytestű papagájok sokkal intelligensebbek kisebb termetű (bár nem kevésbé becsülendő) társaiknál. Felmérések szerint az ara papagájok egy 3 éves kisgyerek szellemi szintjén vannak. Ennek egyik igen nagy hátulütője, hogy nehezen tudják lekötni magukat hosszabb távon, az unatkozást pedig nagyon rosszul viselik, ha nincs, amivel lekötik magukat, akár depresszióssá is válhatnak. Egy hullámos papagáj fél napon át elbeszélget a saját tükörképével, de a nagyobbakat nehezebb lekötni.

Sajnos még mindig tendencia, hogy a nagy papagájokat egymagukban tartják, mert nem sokan tudnak megfelelő körülményeket, életteret biztosítani egynél többnek ezekből a hatalmas szárnyasokból. A többedmagával tartott papagájt kevésbé fenyegeti az unalom, az egyedül lévőt viszont annál jobban. A gazdi feladata, hogy a lehető legtöbb időt töltse legalább közös légtérben a madárral, még ha nem is vele foglalkozik éppen, és persze nagyon sokat kell játszani és szórakozni is velük. De csak nagyon kevés madártulajdonosnak adatik meg, hogy korlátlanul foglalkozhasson háziállatával.

A probléma egy részét játékokkal lehet megoldani, de a nagyoknál ez egy komplikált feladat. Az egyik probléma, hogy a játékokat hamar kiismerik és megunják, ezért túlságosan egyszerű dolgot nem érdemes adni nekik, illetve az egyes darabok felszerelésének helyét és módját is érdemes néha megvariálni. Magukat a játékokat kényszerűségből bizonyos időközönként úgyis cserélni kell, mert a hatalmas, erős csőr és lábak hamar széttépik azokat. Anyagnak a fa az ideális, és oda kell rá figyelni, hogy amelyik festett, az természetes festék használatával készüljön, mert az ólomtartalmú színezők károsak a madár egészségére.

Sokan nem is tudják, mekkora kárt okozhatnak tollas kedvencüknek, ha valamilyen emberi étellel etetik meg őket. Ez a veszély főleg a nagytestű, kezesre nevelt papagájok - arák, jákók és kakaduk - esetében fenyeget, mert ők hajlamosak az épp ebédjét vagy vacsoráját fogyasztó gazdához is odamenni és kíváncsiságból belecsippantani az ételébe. Egy ilyen kis szórakozás sajnos jónéhány nagypapagáj életébe került már. Szerencsére rengeteg finom és egészséges zöldség, gyümölcs és magféle létezik, amit etethetünk a madárral. Nézzük sorban, mi az, amit NEM ehet a papagáj. Ezen dolgok egy részét sajnos gond nélkül elfogyasztják, ha eléjük kerülnek, meg fogalmuk sincs róla, hogy ezzel ártanak maguknak.

1, Hagyma, fokhagyma
Kutyákra és macskákra is veszélyes. A különféle feldolgozott, koncentrált formátumok, úgy mint darálékok, krémek akár halálosak is lehetnek.

2, Nadálytő
Májkárosodást okoz

3, Gyümölcsmagok
A papagáj a legtöbb gyümölcsöt megeheti és meg is eszi, a magjuk azonban szinte kivétel nélkül káros neki. Legyen az alma vagy barack, mindent csak kimagozva adjuk oda neki. A narancs, mandarin és hasonlók azért nem veszélyesek, mert ezeket nem eszi meg, csak a levüket szívja ki.

4, Cukor
Hosszú távon emésztőrendszeri problémákat okoz

5, Növényszár
A paradicsom, paprika vagy a krumpli mind ehetőek, de csak a termés, a szár elfogyasztása a bennük lévő oxalát kristályok miatt egészségtelen

6, Grit vagy kőzúzalék
A kacsáknak és a galamboknak nagy szükségük van gritre a megfelelő emésztéshez, de a papagájok apróra törik a csőrükkel az eleséget, mielőtt lenyelnék, ezért számukra a grit inkább káros.

7, Gombafélék
Az ember számára káros gombaféléket a papagájokkal sem szabad megetetni.

8, Tejtermékek
A papagájok nem képesek a laktóz megemésztésére, ezért hasmenést kaphatnak tőle.

A mai, generációk óta az emberrel együtt élő óriás papagájok sokszor kezesbárányként viselkednek, meg lehet fogni, kézbe lehet venni őket, sokszor gyömöszölni, emelgetni és dobálni is hagyják magukat, persze ez utóbbi mutatványokhoz azért már komoly tapasztalat szükséges.

Az arák barátságos természetét az alábbi videó is jól megmutatja, itt teljesen vadon élő példányok mennek oda a panelházak erkélyére egy kis kajáért kuncsorogni és az emberekkel haverkodni. Sokkal bátrabbak a hazai panelházak galambjainál.

Ami nagyon lényeges ezzel a fajta viselkedéssel kapcsolatban, hogy ez egy törékeny állapot, és amivel könnyen el lehet rontani, az a félelem. Az ember kezén vagy vállán ülő papagáj az első időkben felülés előtt finoman megcsípi vagy a csőrével meglöki az emberi kezet vagy vállat, és csak utána megy fel rá. Ez a mozdulat a lakóhelye berendezési tárgyainál, ülőfáknál, rudaknál is előkerül és az oka egyszerű: a madár a célként kinézett hely stabilitását teszteli, azt próbálgatja, hogy biztonsággal rámászhat-e.

Ezért nem szabad félni a papagájtól, nem megengedett rángatni a vállat, elrántani a kezet. Aki fél tőle, az inkább ne kísérletezzen ezekkel a dolgokkal addig, amíg nem képes egész biztosan leküzdeni a negatív érzéseket, mert ha a madár egyszer veszélyesként ítél meg egy helyet, arra hosszú ideig emlékezni fog és komoly munka lesz visszaterelni őt a helyes irányba.

Amelyik ara fel akar ülni az emberre, az egész biztos nem fogja bántani. A hatalmas karmok fájdalmas sérüléseket tudnak okozni, ha kicsit jobban belemélyeszti az ember kezébe vagy vállába, de bántási szándék emögött sincs, csak kapaszkodni próbál a madár. Érdemes vastagabb ruhában nekifogni a dolognak, később, amikor a papagáj már megtanulja, hogy biztonsággal ülhet a gazdáján, nem fog olyan erővel kapaszkodni.

Ajándékot találni szeretteinknek sosem egyszerű. A nagy kitalálósdiban jó ötletnek tűnhet egy szárnyas házikedvenc beszerzése, mert az olyan aranyos, bizonyára örülni fog neki az ajándékozott. Sajnos az esetek többségében ez ritkán sül el jól. Ahogy a húsvéti ajándék-nyuszinál vagy kiscsirkénél is gyakran megesik, hogy nem válik be és megunják, ugyanez könnyen előfordulhat a papagájjal is.

Lényeges különbség, hogy egy díszmadártól sokkal nehezebb megszabadulni, ha nem vált be. A nyulat, csirkét le az ünnepek után a meggondolatlan ajándékozónak lehetősége van leadni különféle gyűjtőpontokon, de a papagájokkal erre nincs mód. Így meg lehet próbálni rátukmálni valamelyik rokonra, vagy keresni valakit, akinek már vannak papagájai, és megkérni őt, hogy fogadja be. Ez az ember számára kellemetlenség, a papagájnak pedig kifejezett szenvedés. Ezt el kell kerülni, ezért nem szabad papagájt karácsonyi ajándéknak vásárolni.

És van még egy oldala a dolognak. Maga az ajándékozott is elégedetlen lesz, ha egyébként nem vágyott egy papagájra. Az állattartás minden formája igen komoly felelősséggel jár, amire a leendő gazdinak fel kell készülni. A napi etetési és gondozási feladatok mellett a maximálisan szociális papagájokkal alapvető létigényeiken túl is foglalkozni kell: játszani vele, röptetni, szórakozni és szórakoztatni. Papagájtartónak tehát egy kicsit születni is kell, de mindenképpen fel kell rá készülni. Ezért ne tegyünk papagájt a karácsonyfa alá, nem oda való.

(És a meglévőt se engedjük rászállni, mert megsérülhet, erre az ünnepi időszakban kiemelten kell vigyázni, de ez már egy másik történet).

Próbáltál már kézzel feltörni egy diót, mandulát vagy mogyorót? A csonthéjas magvak emberi kézzel felnyithatatlanok, összetörhetetlenek, egy kiskalapács és valamilyen kemény alap a minimálisan szükséges eszközök, hogy hozzá tudjunk jutni a héj mögötti finomságokhoz. Ezek a csonthéjasok az óriáspapagájok kedvencei, ők azonban nem mehetnek el a barkácsboltba bevásárolni a feltöréshez szükséges eszközöket. Hatalmas csőrük viszont képes helyettesíteni az ember kezének erejét és még a kalapácsot is, és egyetlen harapással feltörik a diót, mandulát vagy mogyorót.

A csonthéjasok terméseit az ara papagájok imádják, és nem is káros nekik, tehát bátran etethetjük velük. Van azért néhány probléma, amire viszont oda kell figyelni.

1, Az eleség nem lehet romlott, férges vagy penészes. Ezt a csonthéjasok esetében felbontás előtt nem tudjuk ellenőrizni, ezért érdemes az újonnan megvásárolt adagból néhányat szúrópróbaszerűen összetörni, és meggyőződni az állapotukról.

2, Pazarlás - az arák állandó problémája. Az óriások sajnos ész nélkül harácsolnak, az összetört diófélék felét egyszerűen eldobják, a másik felét pedig kényelmesen elcsócsálják. Általában fent étkeznek, és az eldobott darabért aztán nem mennek le a földre, így az aranyárban mért eledel fele pocsékba mehet. Az eldobált fél diókat össze kell szedni és vissza kell tenni az etetőbe, így azokat megeszik, de a szennyeződésre nagyon figyelni kell.

3, Egyoldalú táplálkozás. A papagáj reggel a legéhesebb, ilyenkor nem kaphat diót, mert a délutáni vagy esti etetésnél már lehetetlen lesz belediktálni a gyümölcsöt. Márpedig a diófélék önmagukban nem elégítik ki a vitaminok és ásványi agyagok iránti szükségleteket, ezért nagyon fontos a változatos táplálás.