A kérdés elsőre akár evidensnek is tűnthet - madár, tehát repül, amennyit csak lehet. A kisebb testű fajtársakra ez igaz is lehet, de az óriásoknál, vagyis a 80-100 cm, 1-1.5 kg közötti paraméterekkel rendelkező papagájoknál ez a dolog közel sem olyan egyértelmű.
A dzsungelből történt kiragadásuk óta ezek a madarak nagyon sokat változtak. Ma már több él belőlük (kvázi) fogságban, háziasítva, mint a vadonban (arról persze sokat lehetne vitatkozni, hogy ez mennyire jó vagy rossz). Jelentős részüket nagy méretű kalitkákban tartják, ahol semmiféle lehetőségük nincs a repülésre. Persze a jó gazda tudja, hogy mennyire fontos rendszeresen kiengednie az így tartott arapapagájt, ezért naponta ki is nyitja a kalitka ajtaját. De ilyenkor is sokszor előfordul, hogy a madár kimászik, csapkod a szárnyával, megtornáztatja, aztán inkább "gyalogosan" tesz felfedezőutat a lakásban. Esetleg a földről visszarepül a kalitka tetejére, majd onnan begyalogol-bemászik, hogy ehessen.
Ezek a madarak tehát lustábbak kistestű fajtársaiknál. Ami egy nagy élmény a gazda számára, ha sikerül megtanítani kedvencét a kézre repülésre. Ezek rövidtávú, lakásban is kivitelezhető repülések. Egy idő után a papagáj kiismeri a lakhelyét és megtanulja, megjegyzi azokat a "légi folyosókat", ahol akadálymentesen végigsuhanhat.
A kerti volierben, madárházakban tartott aráknál sem ritka jelenség, hogy a lehetőséghez képest keveset repülnek, bár a hely megvolna hozzá, ők inkább mászással közlekednek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.