Az ember-madár barátság egyik mérföldköve, amikor a kedvenc lelkesen a gazdi kezére ül, ott tollászkodik, énekel, beszél, néha még táncol is. Ebben a szerepben a papagájok abszolúte élen járnak, persze lehet más madarat is emberi kézen ülve látni, például a ragadozók is megtaníthatóak erre, de az már egy sokkal veszélyesebb szórakozás.

Új madár esetén a kézre ültetés kudarca majdnem minden esetben borítékolható. Tisztában kell lenni vele, hogy ez egy - madártól függően - időigényes folyamat, de szakszerű hozzáállással nagyjából minden madár megtanítható rá. A lényeg a bizalom fokozatos megszerzése és a madár félelmeinek türelmes eloszlatása.

Minden fajnál alap igazság, hogy a madár tegye meg az első lépést a közeledéssel, és ne az ember nyúljon felé, mert abból biztos rémület születik. Amivel mindig győzünk, az az élelem. Arra kell törekedni első lépésként, hogy a papagáj elvegye a kezünkből az eleséget. Idővel ezt egyre bátrabban fogja megtenni. Az is fontos, hogy a gyakorlást a komfortzónájában végezzük, ahol biztonságban érzi magát. Később, amikor már finoman meg meri csípni az odatartott kezet, nyújtsuk ki a tenyerünket és tegyük a lábai elé. A másik kézben élelemmel kell kínálni és úgy kell tartani, hogy ha azt meg akarja szerezni, rá kelljen lépnie a másik kézre. Ezzel a kis trükkel rávesszük, hogy fellépjen a kézre.

Eleinte valószínűleg hamar el fog menekülni, de idővel meg fogja szokni a helyzetet és meg is szereti. A hirtelen mozdulatokat kerülni kell, mert ha a papagáj megijed egy ilyen helyzetben, az hosszú időre vissza fogja vetni a fejlődésben.